-

 

SZELLEMI ILLATOK
Kántor József kiállitása
Pécsett, az Arthus Galériában

 

Pécsett, a Ferencesek utcájában egy hangulatos majdnem-padlástérben működik egy csöppnyi galéria, ahová az ország minden pontjárol hivnak, föleg kortárs alkotókat egy-egy bemutatkozásra. 2000 márciusában Kántor József mutatkozott be itt a pécsi közönségnek. A kiállítás érdekes szinfoltja, hogy a látogatók között minden alkalommal kisorsolnak néhány miniatürát (egyedi vagy sokszorositott grafikát) — a képen az egyik ilyen miniatura látható.

Kántor József Pécsett bemutatott munkái a tőle megszokott szinvonalú és kvalitású szitanyomatok voltak. Grafikáinak mindegyike egy-egy motivum mögött rejlö realitás állhatatos felkutatásából és annak vizuális megjelenitéséből születtek. Ez az önkifejezés azonban számtalan csapdát is rejthet. Azt a veszélyt, p1. hogy a festészet merő mértani dekorációvá válik, hasonlóan egy pulóverhez vagy szőnyeghez. Hiszen a műalkotásnak mindenkor expreszszivnek kell lennie, mély érzelmi és/vagy szellemi tapasztalatot kell kifejeznie.

Vajon a minden ábrázolási céltól mentes forma és szín alakitható-e szimbolikus kifejezőeszközzé? Annyit már Kandinszkij is mondott, hogy bizonyos meghatározott formáknak pontosan körülirt hatások felelnek meg: a háromszögnek például ,,megvan a maga különleges szellemi illata”.

Kántor minden képe: pillanatnyi mozdulatlanság a mozgásban. Persze minden műalkotás az — T.S. Eliot szavaival élve:

A forduló világ álló pontja, ahonnan szemügyre vehető a néha szünetet is tartó szüntelen változás. Kántor képeiben ezen túl egyszerre rögzítődik mozgás és mozdulatlanság, az álló pont s körillötte a változás. A síkok, pontok és geometriai formák mozdulatlanok a felület felszinén, de mozognak a kép felszine mögött, hogy a végtelenben összetalálkozhassanak. A mozdulatlanságból kiinduló mozgásnak pusztán (bocsánat a kifejezésért) mellékterméke az optikai hatás. Igazából azonban Kántor nem optikai trükkel akarja szórakoztatni a nézöt, hanem a ritmust szeretné láthatóvá tenni, a biologia és a természet ritmusát gyorsitja, lassitja, megszakitja, majd elindítja Célja, hogy követhesse a mozgás útját, mozdulatlansagtól mozdulatlansagig. A képek lüktető feszültsége hol enyhül, hol erősödik, a természeti inspirációk, az elvont következtetések, a festöi megoldások egyfajta költészeti élménnyel rokoníthatók. Kell-e bizonyítani, bogy a jó versnek a szavak öszszegénél többet köszönhetünk?

Technikájával (a szitanyomással) azt hiteti el, mintha a kép (születésének egy fázisában) olykor mechanikus úton, spontán módon jött volna létre. A terv és a megvalósitás azonban egyaránt szigorú számitás eredménye, de kiszámitott a véletlen tevékenysege is, mely néhol természetesen beleszól a kivitelezésbe.

Sajátos vilagának megteremtéséhez többnyire a nyíl motivumot választotta ki. Ezeken a képeken a szem átélheti teljes felszabadulását. Mintha a látás már magára a látásra lenne irányitva, felfokozva annyira, hogy nem a tárgyra figyel, hanem a látás mozzanatára. Képeinek alapja tehát a ,,nézés” egyszerüsége, a formák tisztasága és átlátszósága. A nézöknek részt kell vennie az ábrázolt rend épitésében, benne kell élnie a képen lejátszódó keletkezési folyamatban. S miközben ,,részt veszünk” a képben lévő rend, ritmus és mennyiségi viszonyok kialakitásában, bennünk, magunkban is hasonló rend, ritmus és mennyiségi viszonyok keletkeznek, mígnem az értelmezési kisérlet eredményeképpen megállapithatjuk: önkifejezésünk nem mindig feltétlenül ábrázoló jellegü: egy kerek pont, egy hegyes haromszögben végzödő nyilvessző is lehet épp oly hatásos, mint Istennek Adam ujját érintö ujja Michelangelo Teremtés-én. A formák végtelenül szabadok, és a hatások kimeríthetetlenek.

Kovács Zita
művészettörténész

Vissza az elöző oldalra

 

 

Copyright © 2007 Kántor Jozsef - Design & Hosting wbstudio