-

 

TÖBBSZÓLAMÚ TEXTÍLIÁK

 

Századunk képzőművészete megújitotta, ujjáteremtette a vizuális nyelvezetet, de a műbirálat csak, “varázsszavakat” talált ki hozzá vagy analogiákkal intézte el. Kántor Józsefnek ez év májusában a gyergyószentmiklósi múzeumban kiállitott nagy méretű textiljeire varázsszóként a geometrikus absztrakció illik, ha pedig mai analógiákat kedveljük, rá lehet ezekre a szitanyomással készült kompoziciókra fogni némi Mondrian-hatást. Noha csupán anynyi igaz ebből, hogy nem természetutánzásról van szó, ami nem zárja ki a tágabb értelmű természetelvűséget, s nem témaközpontu szemlélet hozta őket létre, ami ismét nem föltétlenül szemléleti bizonytalansag jele.

Természetelvűségnek nevezhetjük a kompoziciókhoz felhasznált (több négyzetméternyi) vászonfelület megkövetelte műfaji határok tiszteletben tartását, az alkalmazott technika kiaknázását, és végűl - de nem utolsósorban — mértani elemeknek a felület síkszerüségét hangsúlyozó elrendezését. Nézzük közelebbről a mértani elemek kérdését. Évek óta festményeken és grafikákon vissza-viszszatérő, vagy uralkodó, és úgy tünik, kimerithetetlen felületegység. Azt mondhatná a maliciózus sz.akmai nagyotmondás, hogy már megint ezeket a Kántor féle nyilakat látiuk?... Valóban, azokat is látjuk, a nyilakra emlékeztető elemeket, de ha a kompoziciókra figyelünk, akkor ezeknek a nyilaknak kiterjedésük van, ezáltal felületekként és nem is akármilyen szines felületekkén tegyszerre formák, színharmóniák és erővonalak ritmusát és kontrasztját teremtik meg. Mindegyik alkotás — annak ellenére, hogy azonos elemekből mozaikszerüen all össze —feszültséggel, dinamikával és lüktetéssel vonja magára a figyelmet. S nem semlegesiti ezt a belső hullámzést a szabályos téglalap alakú keret sem.

Kétségtelenül, semmi önkényesség sincs az eleven ritmikájú nyílvonulatok és szín-dobbanások monumentális nyugalmú együttesekben, mégis rákérdezhetnénk, hogy a lélegző harmóniák tökélyének miért kellett ilyen kötött ütemrendből megszületnie és nem oldottabb motivumkezelésből? Kiállltásának tanusága szerint Kántor József költőként ugyanezzel a lelki alkattal nern próza-verset, hanem pontos rím- és ritmusképekben, esetleg hexameterekben írna. Tehát itt is lecsapnak a varázsszavak, mert ami az egyik művészeti ágban újszerübb, szokatlanabb az a másikban klasszikus hangvételü, illetve ami hagyományosnak számító motivumkezelés, annak a rövidebb, kötetlen prózavers felel meg.

Sokszor megjegyzik az ilyen újszerűbb művekkel kapcsalatban, hogy érdekes kisérletek. Érdekesek, mivel

a müértő nem tudja, hogy mihez is hasonlitsa az egyazon motivumokból ismétléssel épitkező elvont kompoziciókat, amitöl azok még korántsem puszta kisérletek. (A halak sem minösithetők kisérleteknek, mondjuk, a zsiráfokkal szemben, amiért hiányzik a nyakuk.) Maga a témaközpontuság sem föltétlenül azonos a tartalmassággal, a téma nélküli kompoziciók sem kizárolag csak dekorativ funkciokra képesek. Lehetnek gondolatébresztőn, hangulatkeltőn, érzelmekre hangolon eszmeközeliek. Párbeszédet folytatnak egymással, a nézőkkel, egy végleges, számukra megfelelő térbe kihelyezve pedig a környezetükkel.

Kántor József munkáin a háromszögekből és negyzetekből adódó nyilszerű elemek összjátékában nincs tapogatózó keresgélés, szemléletbeli bizonytalanság. A témavilágra esküszők számára a nyílszerű elemeket alkotójuk könnyen magas tetejű házak sziluettjével, az összképet pedig utcarészletté, városképpé rajzolhatná át. De az ilyen játékosan beavatkozó témára komponálás indokolatlan kompozició ellenes lenne. A közérthetőbbé átkódólt művek nem volnának tobbszólamú textiliák, a bennük jelentkező plasztikai gondolat veszitene a mikrokozmoszt, az ásvánvvilágot, valamint a képzelet birodalmát felidéző expressziv erejéből.

Burján-Gál Emil

Vissza az elöző oldalra

 

 

Copyright © 2007 Kántor Jozsef - Design & Hosting wbstudio